A weboldal használatával jóváhagyja a cookie-k használatát, a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. 
Menü

Baráti borozásból a gall kakas megtépázása

Nádházi Norbert
2021. 07. 15. 17:00:00
Baráti borozásból a gall kakas megtépázása

Avagy csak hogy jelezzük a franciáknak: nincsenek egyedül.

 2018-t írunk, a helyszín: Franciaország egyik festői kisvárosa, a Loire folyó partján, Ancenis. Sommelier tanulmányi évem felénél járok, mikor is az évközi szabadságom alatt tervezgetem a magyar honi látogatást. Egy gyors üzenet a korábbi francia kollégáktól: ha visszajössz Magyarországról, hozol pár érdekességet? Persze, hozok. Érdekesség alatt, akkortájt nálam, a szőlőből készült alkoholos italok jöhettek szóba. Gyors családlátogatás és borbeszerzés után teli bőrönddel, és 3 „érdekességgel“ tértem vissza Franciaországba. Vasárnap van, csak déli műszakban üzemelt az étterem, ennek köszönhetően kora délután gyönyörű napsütéses időben ültünk ki a teraszra. „Na, mutasd mit hoztál“:

 Barátok között íratlan szabály, hogy munka után illik a buborékokat hangsúlyos előnyben részesíteni. Ráadásul a Champagne-fanatikus közönség külön kihívás volt. Az express szóbeli Somló hegyi túra után mindenki kapott egy pohárral a választott pezsgőmből. Lecsúszott az első korty, és megjelentek a meglepődött mosolyok. „Lábjegyzetben elfér, a csapatban egy pincér és két sommelier foglalt helyet“. Ha Champagne-t magát nem is lehet még megszorongatni, de a pezsgők piacán komoly sor áll a VIP ülőhelyekért. A jelentkezők között az egyik magyar érdekeltségű a Kreinbacher Brut Classic. Ideillőségét hűen tükrözi a nemzetközi versenyeken elért kiváló eredménysor. Krémes textúra, rendezett buborék szerkezet, minimum 18 hónap érlelési idő. Ahogy a Champagne-oknál, itt is Chardonnay adja a gerincet(53%), kiegészülve a Furmint, Pinot Noir, Pinot Blanc trióval. Pimasz kacsintással jelzem a többiek felé, hogy a Crémant de Loire felett eljár az idő, és a pezsgő-Bastille se áll örökké. Teszem hozzá, hogy személy szerint nagy rajongója vagyok Champagne-nak és mindannak ami belengi a vidéket, a világ legjobb marketingeseitől a legjobb pezsgő készítő szakemberekig, de a magyar pezsgő piac habzó lelkesedéssel tör előre.

 Érdekességként ki lehet próbálni az első hallásra furcsának tűnő, átgondolva pedig fantasztikusnak és meglepőnek ható étel-ital párosítást. Marie-Christine Osselin a Möet&Chandon kommunikációs és bor minőség menedzsere szerint, az ő pezsgőjükhöz az egyik legjobb párosítás : a sültkrumpli !! Garantálom, hogy a Kreinbacher szintén telitalálat mellé.

A másik két bor azonos termőterületen osztozott. „Óh persze erről hallottak“, és az egyikük kóstolta is. Ha egy külföldi ember, így reagál magyar borra, akkor 19-re lapot kell húzni, az biztos Tokaj.

 A változatosság kedvéért egy szárazra, és egy aszúra esett a választásom. Neki is ugrottunk a másodiknak, ami régóta kibérelte szívem egyik csücskét. Az első borok között volt, amire azt mondtam a kóstolás és a pénztárcám nyitogatása után, hogy „Ennyi pénz kell a buszra hazafelé, a többiből ilyet szeretnék vásárolni“. A száraz tokaji bor, több-kevesebb külföldi kampány ( pl. Furmint February) után is csak elszórt ismertségre tett szert. Kulturális kötelességemnek éreztem ezt a bort egyénileg is exportálni. Első körben nem mondtam róla semmi árulkodót. A nagy lélegzeteket, mély kortyok követik, pár kósza tipp a vasárnap délutáni éterben, de senki nem járt közel. A teszt alanya egy Holdvölgy pincészet - Expression, a 2015-ős évjáratból. 100% hárslevelű kizárólag a Becsek dűlőről. Érett körtés, jázminos jegyek, lekísérve egy felejthetetlen ásványossággal, hála a tokaji vulkanikus kőzetnek. Hosszú lecsengés, parádés tűzijáték. Az arcmimikákat elemezve, mindenkinek nagyon pozitív meglepetés. Nem kell túlragozni, utoljára David Trézéguet 2000-es EB döntőben szerzett aranygólja volt ennyire erős löket a francia szíveknek.

 

 A legvégére pedig - természetesen - maradt a Tokaji Aszú, csupa nagybetűvel. Tokaji Aszút nem azért kell magyar embernek külföldre vinni, hogy megkóstoltassa, hanem hogy megértesse. A világon nagyon sok helyen lehet kapni ilyen-olyan tokaji borokat, különböző minőségben. (Egy francia, óceán parti kisváros szupermarketében, az akkori lakótársam vásárolt egy 3 puttonyos Aszút, amit valószínűleg a karácsonyi bonbonok mögött felejtettek, és jó pár évet csúszva raktak fel a polcra. Ízanyag vesztés, erős oxidáció, barnatörésre utaló kinézet. A legnagyobb ellenségemnek se kívánom.) Nem egyszerű előadni Tokaj nemességét ott, ahol anno, egy bizonyos bordeaux-i, pontosabban sauternes-i borászat, a Chateau D’Yquem, kikiáltotta magát a világ legjobb édes borának. Nem mellesleg az 1855-ös bordeaux-i klasszifikáció alapján, az egyetlen sauternes-i birtok ami, a legmagasabb, Grand Premier Cru osztályozásba került. Itt következett egy 10 perces elemzés, miszerint nagyon jók a Sauternes-i édes borok, de... pontokba szedve:

1. Történelmileg Tokaj az első borvidék a világon, amit területileg leszabályoztak, és meghatározták az eredetmegjelölésre vonatkozó szabályozást, történt mindez 1737-ben.

2. A sauternes-i édes borok készítéséhez 3 szőlőfajtára van szükség: Sémillion, Sauvignon Blanc, Muscadelle. Mindegyiket házasítják, ugyanis egyik szőlőfajta sem képes magában, magas minőségű, késői szüretelésű, édes bort adni. Ezzel szemben Tokajban a Hárslevelű és a Furmint, mint zászlóshajók külön-külön fajta borként is képesek pazar minőséget elérni.

3. A francia mészköves, agyagos, márgás alapkőzet verseng a magyar vulkanikus eredetű talajjal. Nem kell magyarázni.

4. Az erős, és sokkal stabilabb savszerkezetével, Tokaj verhetetlen, a mikroklímáról nem is beszélve.

Ennek ellenére a francia lobbi és a hosszú, kitartó marketing jelenlét elérte, hogy egy üveg Chateau D’Yquem piacra kerülése pillanatában 150-200 ezer forintról indul...

 Mindezek teátrális előadása után, kinyitottam a Disznókő Szőlőbirtok 5 puttonyos aszúját, és a behízelgő, fehér virágos, aszalt barackos illatával gyorsan fogyóeszközzé vált. Az utolsó kortyokat még sikerült pár falat libamáj mellé társítani (a magyar liba/kacsamáj csillagáról már nem tettem említést, hiszen mégis csak büszke franciákkal társalogtam, jobb a békesség). Ha nem is sikerült megtéríteni őket, de elindultak a helyes ösvényen, Tokaj tisztelete felé.

 A délutáni programot követően, aznap este a pincér barátom családjánál szálltam meg és mielőtt elindultunk az étteremből láttam, hogy egy palack bort hoz magával az autóba, de nem mutatta meg, mi az. Mikor a család aprónépe nyugovóra tért, előkerült az üveg, „De mielőtt kinyitom, el ne felejtsd leírni a magyar borok nevét, és honnan lehet beszerezni. Hogy ne essen nagyon a színvonal, ezt gondoltam még megkóstolni“. Miközben nyitja a palackot, érdeklődően figyeltem milyen minőségi polcra helyezte az eddig kóstoltakat. Előkerült egy őrizve nevelgetett, 12 éves Chateau Duhart-Milon, 4th Cru classé, Bordeaux luxus negyedéből, Pauillac-ból a Lafite család gondozásában. Hogy egy klasszikust idézzek: „Nem volt ennek semmi baja“. Én pedig büszkén megpödörtem a nemlétező kackiás bajuszom tudva, hogy megtettem amit megkövetelt a Haza.

 

 

 

Keresés